A biztonsági szolgálat emberei, akik a házban cirkulálnak, tulajdonképpen egész normális arcok. Időnként beszélnek hozzám vagy kérdeznek valami elementáris baromságot, de utána napokig békén hagynak. Egyik se egy atomfizikus, de tényleg egész jól ki lehet jönni velük.

Kivéve az egyiket, mert persze mindenütt van egy különlegesen hülye. Az egy dolog, hogy egész nap olyan fejjel közlekedik, mintha ő lenne „Az Ember Aki Segglyuk Nélkül Született”, de majd egy éve minden reggel hangosan az arcába köszönök, és neki még egyszer sem sikerült erre érdemben reagálni.

Ne tessenek félreérteni, ettől én még nem alszom rosszabbul, de ma reggel is hihetetlenül felbaszott. Főleg az után, hogy reggel a bankban is betalált egy tőgyarcú barom, hogy ne telefonáljak itten bent. Pedig csak Dr. Ká mondta le a reggeli kávéfogyasztási szertartásunkat.

- Figyi, nem tudok odaérni, mert gyereket kell csinálnom – hadarta. Az egész nem volt három másodperc. 

Mármint a telefonbeszélgetés, a gyerekcsinálást szerintem elhúzta minimum négy percig is.