Jól vagyok. Csak épp enni, aludni és gondolkodni nem tudok. Na jó, akkor nem vagyok jól.

Pedig harapom rendesen az európai gyógyszergyártás színe javát. Valami nem stimmel. Esti rövidzárlat, aztán hajnalig magzatpózban próbálkozás. Valami, majd szép ébredés, tele vágyakkal, aztán az egész egy csehszlovák filmdráma.

Pedig kaptam megint lehetőséget, (és hogy együtt lehetünk, azt megköszönöm), megint ígéretet. Jól is indult, túl jól. Fentről szóltak is, feltűnően jól, ne reménykedj. Barom.

Ma reggel, vigyorogva nyitottam ki a laptopot, hogy most őt olvashatom, sőt mostantól mindig. Egy betű sem. Hát eddig tartott? Megint kifulladt? Bassza meg! Megint csak magam.

Hol vagy? Miért nem érted meg, hogy ez most komoly?