Éppen pár tanulságos mondatszerkezettel bővítettem a „Párkapcsolati hátrányok” munkacímen futó szöveges feladatgyűjteményemet, amikor egy messenger üzenet azt mondja: „Te figyu! Mi lenne, ha olyanokat írnál, ami külső segítség nélkül is tartalmaz érthető gondolatokat?”

Ilyenkor persze azonnal elvesztem a fonalat, azt is, amivel éppen kötök. Nem baj, mondom én. Meghagyom másoknak, akik jók vagy viccesek, vagy mindkettő, mert ők olyat írnak, aminek mindenki örül. Én inkább csak olvasom a netet, nem írom. De csak óvatosan, mert a túlzott információ árthat, még a végén gondolkodnom kell, és az nem trendi. Ma reggel a TV-t sem kapcsoltam be, nehogy Demcsák Zsuzsa azt mondja, hogy „nahát”.

Budapest felett 300 méterrel vadászgépek repülnek át, mely eseményt a lakosok egy jó része némileg túlreagál, én meg pont lemaradok róla, mert éppen hónaljakat szagolok a föld alatt. Pedig biztos élmény lehet egy ilyen, főleg ha figyelembe vesszük, hogy egy Fulcrum és egy Grippen gyakorlatilag soha nem repül kötelékben, harci bevetésen meg pláne nem. Nem baj, van miről írni a blogokban, klafa.

Ma reggeli hír viszont, hogy a paleontológusok eksztázis közeli élményét jelenleg a világ legrégebbi pénisze okozza. Nagy örülés van ám, és nem csak a méret miatt. Én, a magam részéről azért nem szívesen lennék a „ki ásta ki, a világ legöregebb péniszét?” kérdés Vágónál. Esetleg érettségi tétel.

És miközben e sorokat írom, kapok egy elég nyilvánvaló kérdést egy szemlátomást ázsiai fiatalembertől: „Senysinya?”, de szerencsére egy társa válaszol helyettem: „Kva!”. Ezt megbeszéltük, mondom én, miközben próbálok nem nagyon röhögni.

Viszont most munka, megyek, mert pályára kell állítanom egy műholdat.

(felhasznált kép: www.sg.hu)