Nem tudom, miért gondolja úgy egy önkormányzati ügyintéző, hogy mindenképpen ki kell oktasson engem, mint egyszerű választópolgárt arról, hogy én vagyok a hülye. (Ezt, mondjuk, magamtól is tudom, nem kell minduntalan emlékeztetni rá.)
Kitaláltam, hogy mi lenne, ha ugyanott szavaznék le, ahol amúgy is egész nap leszek. Erre a nőci rámförmed, hogy aztat én hogyan gondolom, majd ő meghatározza, hogy hol szavazhatok. Kérdem, hogy miért, mondja, hogy mert ez a törvény. És ezt nekem honnét a vérből kéne tudnom? (Különben a dolog tényleg így van, ha másik budapesti kerületből akar az ember átjelentkezni, akkor kerületenként egy szavazókört jelölnek ki az ilyen renitenseknek. Pont nem azt, ami nekem jó lenne.) Hát akkor majd nem én számolom a saját szavazatomat.
De most komolyan. Vagyok én, az ügyfél, aki megy ügyet intézni, és van ő, az ügyfélszolgálat, aki intézi az ügyemet. Azért van ott ő és nem én, mert ő tisztában van az ügyintézés szabályaival, én nekem meg lövésem sincs, de nem is kell tudnom. Én mást tudok, amit ő nem és akkor ő jön majd hozzám. És én mosolygósan belépek a helységbe, ahol szemben találom magam egy 1980 –ból ottfelejtett ügyintéző nővel, (még a ruházat és a haj is stimmel), akiben akkora segítőkészség van, hogy éppen csak nem rúgja rám a pultot.
De a durva az, hogy nem fogja fel, hogy ő a megjelenésével és a viselkedésével az önkormányzatot és ezen keresztül az államot képviseli.
hozzászólások