Éppen túl az augusztusi könyvelésen, amikor:
- Gyere menjünk, rúgjunk be és pingpongozzunk – mindezt felszólító módban, hogy ne maradjanak kétségeim.
De aztán csak kávézni megyünk, mert ez a hétfő nem az lett, ami.
A tegnapi nap legnagyobb lúzersége az volt, hogy megint megettem egy ígéretet, ami már egy óra múlva neccesnek tűnt, és hol volt még az este, amikor Kalifornia kormányzóját klónozták a TV-ben.
Két hónap nyüglődés után azt hittem örülni fog nekem, E helyett mentegetőzés, ígéret. Aztán kiderül, hogy még át is vert, de én persze megint jó fej voltam és megint adtam, a semmiért cserébe. Természetesen nem mondja ki azokat a szavakat, melyeket várok, és csak utalgat, nehogy már nekem jó legyen. Megint átverés, tudom, de megszoktam már az alázást. Na jó, ezt hagyjuk a picsába.
Ennél érdekesebb az aktuális kérdés, melyre ÉnNyulam adja majd a megoldást, miszerint feltétlenül végleges nevet kéne választanunk a jelenleg Rozália munkacímen futó projectnek. Versenyben még Veronika és Tereza, sőt nálam még Ágnes is, de az tuti, hogy meg lesz torpedózva. Ő még nem nyilatkozott, azt mondja látatlanba nehéz. Jogos.
hozzászólások