Az almás-mákos babfőzelék úgy készül, hogy véletlenül hármat lapozunk a szakácskönyvben. Pedig terveim között szerepelt, hogy én is írjak egyet, de a Tesó kilőtte, mert ő neki már majdnem készen van. Lehet, hogy összegyúrom, és a zseniális receptek mellé hasznos háztartási tanácsokat fogok jegyezni, fiatal fiúk számára.
Kezdjük pölö egy olyannal, hogy mi az a forrásban lévő víz, vagy mennyi az egy kávéskanál pirospaprika. És fejezzük be, külön David kérésére, azzal, hogy a mosógép lényegesen szebben mos, ha rakunk bele mosóport. Is.
Persze a könyvírósdi olyan rossz időzítés lenne most, mint egy korai magömlés, mert csúnyán összecsúsztak az idősíkok, és egyszerre több helyen kellene egészen más dolgokat csinálnom, miközben egészen más helyeken több dolog vár rám. (Azta! Milyen jó kis mondat.)
De mai történetünk nem is én körülöttem kering, hanem mindannyiunk közös szomszédjáról szól. Aki minden házban megtalálható: bolond bácsi/néni. Ha nem is közvetlenül mellettünk, egészen biztosan lesz egy a másik emeleten vagy lépcsőházban. Első találkozásom vele, nem volt szokványos, mert szerencsére remek reflexeim vannak.
- Atomvillanás! – kiáltotta a bácsi, miközben elém ugrott a lépcsőfordulóban a harmadikon.
- Tojásos lecsó. – válaszoltam zsigerből, és ezzel annyira megzavartam, hogy egy igen gyenge testcselnek is bedőlt, én pedig elsuhanhattam mellette. De azért még hallottam az ordítását:
- Atomvillanás lesz! A föld az éggel összeér majd! Csak a kiválasztottak maradnak.
Utóbb kiderült számomra egy szórólapról, hogy a kiválasztottak az Ősmagyar Táltos Egyház tagjai. Utánaszimatoltam a Neten, és tényleg van ilyen, de egy akkora zagyvaság a pogány vallási tanokról és Jézusról, akit élő Istenként imádnak, (már ez is egy remek képzavar), hogy úgy döntöttem nem mélyedek el benne, nehogy elsorvadjon az agyam.
Második találkozásunkkor egy egész korrekt döglött varjút lóbált a kezében. Nem szólt hozzám, csak rámpillantott, de olyan tekintettel, hogy simán beszartam. Gyorsan fel is hívtam egy vallási tanácsadót, aki azt javasolta, hogy tetemes mennyiségű füstölő meggyújtásával, valamint egy komplett jakcsorda elszállásolásával visszanyerhetem a tökéletes kapcsolatomat a természettel, valamint megszabadulhatok az ártó nézéstől. Persze, csak akkor, ha a szuperspeciális jóga elsajátításával úgy tudok lemenni alfába, hogy közben a jobb nagyláb ujjam a bal fülemben van.
Azóta másik lépcsőházban járok, és sokkal nyugodtabbak a reggeleim. A Molnár néni is csak néha ordít rám, hogy: „Maga ne menjen sréhen!”
hozzászólások