Amikor valaki húsz évesen úgy dönt, hogy nem kíván a továbbiakban ezzel az élettel és ezzel a világgal együttműködni, mindannyian döbbenten megállunk egy pillanatra, és elgondolkozunk azon, hogy mi vezethetett idáig.
Persze felnőtt ember volt, tehát felelős a tetteiért, de mindenkiben megvillan egy érzés, a felelősség érzése. Hiszen felelősséggel tartozunk minden barátunkért, a családunkért és mindenkiért, aki közel áll hozzánk. És ha a búcsúlevelet személyesen nekünk címezték, akkor végképp nincs lehetőségünk elhárítani ezt a felelősséget.
Nem tudok mit mondani.
hozzászólások