Kezemben jégcsákány. Lendítem és verem szét apró darabokra. Szám habzik, szemem ráng. Csak ütök. Érzem a hatalmat. Utána megnyugvás, hideg sőr, nyugodt alvás. Persze csak gondolatban. Nem szabad ordítani, mert a hercegkisasszony már ágyban, onnan figyel, kidugva az orrsövényferdülését a paplan alól. Pedig ordítanék, csúnyán.
Hálózati perifériák összehangolására vetemedtem ma este. Gondoltam, ez nem lehet egy akkora atomfizika, hogy ne bírjam megoldani. Szépen végig is játszottam a kötelező köröket, hogy a végén, amolyan levezetésképp, elkészítsem a hálózati beállítás lemezt, hogy annak futtatásával a többi eszközt egy halmazba tereljem. Azt mondja a számítógép: „Helyezzen egy lemezt az „A” meghajtóba.” Mondom: „Mi van?” Pedig nincs más opció, ez tényleg a kis floppy meghajtóhoz ragaszkodik. Próbálom gereblyézni az agyamat, hogy mikor használtam utoljára olyat. Azt hiszem még annak idején Lenin kezében volt olyan, ahogy a reggeli tornát vezényelte vele: „És jobbra, és balra, és előre, és a Téli Palota ellen!”
A legmeglepőbb az, hogy találtam erre alkalmas nyílást az asztal alatt, sőt egy doboz mélyén lemezt is hozzá. Eddig jó, de a két laptopba hogyan fogom belegyömöszölni, azt hogy gondolták. Oké, rendben lemez megcsinál, utána átmásol egy CD-re, berak. Naná, hogy azt mondja: „ A hálózat beállítását nem lehet befejezni. A lemez nem megfelelő.”
Tényleg szétverem az egészet egy jégcsákánnyal.
hozzászólások