Hazajövök és átolvasom a mai termést. Na, egész kis vidám nap jött össze, és nem is lett világvége, úgyhogy holnap megint lehet felkelni és tovább vergődni ebben a rohadalomban.
X. egymondatát olvasom, mely meggyőz de nem nyugtat. Legszívesebben a kezét érezném a hátamon, suttogását a fülemben, és még. Aki ismer, tudja mi ez. Néha, de csak néha, akkor is csak kicsit, de akarom és kell.
És Te? Te pedig tedd. Én is teszem.
hozzászólások