Legkevésbé annak a molylepkének jött össze az élet, aki este etetéskor a fénycsőnek repülve beleszédült a vízbe.
– Egészségedre! – mondtam Raulnak, majd elmentem hányni. De azért rendes volt, mert egy fél szárnyat hagyott a halaknak is.
Az egész csapat egyébként remekül érzi magát. Egész nap megy a ricsajozás meg a játék. A Rém időnként megunja, támadóállásban előmászik, a halak meg pont leszarják. Szóval nem nagyon félnek tőle, igaz nem is idegesítik feleslegesen.
A múlt héten túlestünk egy szokásos újjászületésen, de minden rendben folyt le. Végtagok száma optimális számban és helyen alakult ki, régi páncél morzsára elfogyasztva. Ügyes fiú ez a Raul gyerek. Aki egyébként lány, de nem tűnik túl durcásnak, hogy fiú nevet kapott, igaz nem is szólítom a nevén. Nagy általánosságban hazaérkezéskor a „sziasztok nyulak!” köszönést használom, ha rossz kedvem van, akkor esetleg a „mi helyzet, ribancok?” formula dívik. De mondom, nem egy sértődős banda.
hozzászólások