A korház vezetősége ma körlevélben tiltotta meg a konzervek szerencsejátékokban való részvételét, de nem mondhatnám, hogy ez komolyabb mértékben befolyásolta volna a közhangulatot. Viszont Dr. Halorvos mai bejelentése, miszerint a jövőben nem vesz részt az Állatorvos-tudományi Tanszék munkájában, nagy meglepetésnek számított.

Mondjuk én már számítottam erre, mert egy délután az egészet átbeszéltük, közvetlenül az előtt, hogy belecsúsztunk volna egy igen radikális kísérletsorozatba, melynek a fő területe a „Hogyan rendeljünk betonkészen másodikat egy étteremben, ahol nem értjük az emberek nyelvét”, illetve a „Vajon le tudok e menni egy bérház lépcsőjén négy emeletet anélkül, hogy ordítani kezdjek a félelemtől”. Aztán jött a másnap, és nekem nem maradt sok választásom.

De ezzel az új bekezdéssel kanyarodjunk is vissza a jelenhez, és rögtön szögezzük is le, hogy a mai nap az elmeháborodottak napja. Hétvége lévén az épületre rászabadult egy csordányi idióta, akik lassú folyamban cirkulálnak mindenfelé. Halk morajlásukat csak néha-néha szakítja meg egy-egy munkatársunk sikoltozása, akik a folyosón rohannak, hogy a végén az ablakon keresztül vessék ki magukat a megnyugtató semmibe.

A klafa viszont az, hogy ma is itt volt egy kicsit BTND, és újra egy szikrányit láthatott az „Így élünk mi” című folytatásos rémtörténetből. Ma a benzinmotoros műpénisz forgalmazásának lehetőségeit próbálgattuk, figyelembe véve a nemzetek igényeinek eltérését.
Na, ez nem lesz nemsokára.