A korházban töltött mérhetetlenül és nyálcsorgatóan unalmas hétvége csak arra volt jó, hogy ész nélkül nyomogattam a Net-et, ezzel mintegy szélesítve a látókörömet. Most már körbelátok.

Például szelektálás nélkül bolyongtam a blog.hu –n, de csak arra jöttem rá, hogy még egy rózsaszín körömlakkról szóló írást is lehet úgy elővezetni, hogy „annyira ki vagyok a világválságtól, hogy…”. Meg hát persze a nemzeti ünnepünk történései, megfejelve egy kis robbanószeresdivel, gárdaavatósdival. Mindenki ír, mint állat.

Mondjuk, az meglepett, hogy milyen fiatal kadétokat is avattak, de csak azért, mert nem bírom elképzelni, hogy milyen társadalomépítő, karitatív vagy katasztrófavédelmi feladatokat bíznak majd rájuk. Az, hogy odavalónak érezték magukat, számomra természetes, hiszen valószínűleg apu és anyu már régen tag, így legalább el lehet őket kísérni egy jó hagyományőrzésre egy őszi ünnepen.

Persze az egész egyből kiverte a biztosítékot a társadalom nyugodtabb felénél, de a pártolók irányából jött már megnyugtató válasz korábban, idézem:

"A Magyar Gárda tagjai alapvatően nem antiszemiták."

Ja kérem, mielőtt beállna nálam a teljes agyi elsötétedés, mindig kapok valami jó kis mondatot, amit valaki abból az elhatározásból mond az arcomba, hogy: légyen bármi is, ha elég tagoltan mondom bele a kamerába, akkor az maga a realitás.

„A robbanóeszközök csak riadalomkeltésre voltak alkalmasok. Semmilyen komoly robbantásra.”

Mondja az ügyvéd, annak ellenére, hogy a tűzszerész szakértők valami egészen másról beszélnek. De hallottunk már ennél cifrább védekezést is.

„A zavargások, és az hogy a rendőrökre támadtak, pusztán a hatalom provokációi voltak”

És er hot gezugt:

„Egyáltalán nem vagyok antiszemita. Az izraeli zászlót is csak azért égettem el, mert korábban egy ismeretlen férfitől egy cukorkát fogadtam el, és attól bódult állapotba kerültem”

Zájer klíg. Így már á nehtiger tog. Csak, hogy stílusos legyek.

Vajon komolyan is gondolják, amit mondanak, vagy ennyire hülyének nézik az embert?