Dr. Halorvos hív reggel, pont tömegközlekedem, hogy olyat mond, hogy vádlin harapom magam. – Mondjad. - mondom.
˝Felszállok valami buszra, de annyira nem tudom, hol vagyok, hogy inkább megkérdezem a buszvezetőtől, hogy mi a helyzet.
- Bocsánat, ez a busz visz az óbudai plázához?
- Nem tudom sajnos, mert ma vagyok először ezen a vonalon, ez az első napom. Teljesen új vagyok itt. – válaszol a sofőr készségesen. Erre azonnal megszólal egy 70 –es öreg, aki pont az első ülésen ült.
- Fiatalember! Igen ez megy a plázához, és nyugodjon meg, hamarosan a parlamentbe is új emberek kerülnek, és akkor felkötjük mindet, akik most hatalmon vannak.˝
Csodálatos. Ezek egy mondaton belül, mindenfajta átkötés nélkül képesek eljutni a „merre van az óbudai pláza” kérdéstől a „kössük fel a rohadt Gyurcsányt” –ig. Tényleg csodálatos. Leleményes és spontán. És agynélküli. Olyan zsigeri ostobaság, hogy komolyan érdekelni kezd.
Néhányszor már követtem el olyan írást, melyben próbálok rámutatni arra a sajnálatos tényre, hogy a lakosság erős hányada nem intelligensebb egy amőbánál. Legutóbb a BKV –val kapcsolatban: hunspb.blog.hu/2008/09/11/meg_kell_vedenem_a_bkv_t
Addig viszont nincs baj, amíg ez nem veszélyezteti a mindennapjaimat. De ezek a súlyos tömegek sajnos nem csak önállóan idióták, és vásárolnak tonna számra Calgont és fényterápiás kristálylámpát, hanem véleményük van, sőt fel vannak háborodva olyan dolgokon, mely a saját ostobaságuk következménye. Zoli vagyok írt erről egy csodálatosat: zolivagyok.blog.hu/2008/11/08/verborzalom
Buta emberből Amerikában sincs hiány. A YouTube –on látható videókban azért sikerül olyan remek állásfoglalást hallanunk ottani átlagjózsitól, hogy ha Obama nyer, akkor a muzulmánok átveszik a hatalmat, és Amerika, mint olyan, meg fog szűnni. Ez legalább akkora ostobaság, mint amit tegnap hallottam a buszmegállóban, idézem:
- Ez a rohadt, mocskos, zsidó MSZP és SZDSZ kormány megint felemelte a benzin árát. –osztja az észt a természetesen nagymagyarországos kitűzővel ellátott polgártársam csak úgy, bele az arcomba. Kicsit feszélyezve éreztem magam, mert a mondatokkal együtt nyál is jött felém, és az rossz.
- Egy, – mondom én – a benzin ára csökkent. Kettő, az SZDSZ nem tagja a kormánynak. És úgy egyébként, van egyáltalán magának valami minimális fogalma arról, hogy hogyan tevődik össze a benzin kiskereskedelmi ára, figyelembe véve a Brent minőségű nyersolaj barelenkénti árát, a dollár forint árfolyamot és a kiskereskedelmi árban lévő adószázalékok arányát? Nem beszélve arról, hogy a kormánynak ebbe milyen mértékű befolyása van.
Mi lenne erre a megfelelő válasz? ˝Óh, igaza van. Tévedtem.˝ De nem, mert utána már csak jött a hazaárulózás, mocskosszidózás és a szokásos gyurcsánytakarodj.
Vajon ez Amerikában is így működik? Kérdezzem én, hiszen láthattuk, hogy az elnökválasztási kampány mérföldekkel durvább volt, mint a miénk. Szögezzük le, hogy tényleg. Az amerikai választási kampány a legmocskosabb dolog, amit demokratikus országban el lehet követni. Írok itt direkt demokratikus országot, mert azért mondjuk egy közép-afrikai országban tuti, hogy kampányidőszakban komplett falukat mészárolnak le.
Szóval az USA választási kampányában mindkét oldal olyan szinten osztja egymást, amiért a Mónika-show producerei is csak sírva imádkoznak. Teszik ezt a média minden csatornáján, de még az utcán is. Persze csak verbális pöcs-felkarikázásról van szó, de az viszont sós késsel. Aztán megszületik az eredmény és láss csodát, mi történik. A vesztes jelölt a végeredmény megszületésének pillanatában gratulál a másiknak, és beszédében arra kéri szavazóit és támogatóit, hogy mostantól mindenki, de tényleg mindenki mindenben, de tényleg mindenben támogassa a frissen megválasztott elnököt. És mit csinál a jó amerikai?
Attól a perctől kezdve, ahogy megválasztották az elnököt, majdnem istenként tiszteli. Tök mindegy, hogy rá szavazott vagy nem. Ő az elnökük, tehát ő az elnökük. A választási kampányban konkrétan kettészakított ország egységesen az elnök és a kormány mögé áll. Persze ez nem jelenti azt, hogy az állampolgár nem nyilvánít véleményt. Oh, ez korántsem lenne igaz. Szinte egymást érik az elnök politikáját vagy személyét érintő negatív megnyilvánulások, tömeges vagy egyszemélyes tüntetések. De kizárólag az elnök tényleges tetteit érintő kérdésekben. Nincs hazaárulózás, nincs mocskoszsidótakarodj -ozás. És kíváncsi lennék arra a tüntetőre, aki véletlenül olyat bírna mondani, hogy akasszuk fel az elnököt. Nem a rendőr reagálna rá azonnal, hanem polgártársai vernék meg úgy, hogy beszarna. De ott helyben.
hozzászólások