Felsétálnék a dombra, ahonnét kicsiny mezőgazdasági embereket látni, ahogy szőrős állatokat terelgetnek. Először csak halkan, majd kiáltva: Hát eddig meg hol a picsába voltál?
Pedig nem kezdődött jól. A mobilom Cousto kapitányként indult meg egy tál tartárszószban, amitől ugyan ízre finomabb lett, de a funkcionálitása gyakorlatilag nullára redukálódott. Elő a tartalékkal, de az se sokkal. Persze a száma a másikban, mantrázás, hogy hívjon gyorsan. Naná, hogy igen. És onnantól minden csak boldog menetelés egy csodálatos ember oldalán.
Egy ilyen nap után nem szabad azonnal lefeküdni. Szépen lassan kell lejönni róla, mint egy nagyon drága tudatmódosító szerről. Semmi se vesszen kárba. Ilyenkor molyolni kell a lakásban, szöszmötölni a dolgokkal. Megetetni a kis apró háziállatokat, és beszélgetni velük. Egyenként bevizezni a növény összes levelét. Lefekvés előtt pedig szakácskönyvet lapozgatni, mert az jó.
hozzászólások