Vicsorogva csapta oda a telefont. Még nem ordított, de közel állt hozzá. A többiek csendben bámultak, nem volt mit mondani. Aztán eltelt öt lassú perc. A Férfi szólalt meg, de csak azért, hogy valami megnyugtatót mondjon.

- Látod, én pont figyeltem és gyorsan átkapcsoltam egy másik csatornára.

- Tudom. – válaszolt, de ez nem segített.

- Kérsz egy sört?

- Nem.

Hogy lehet valaki ekkora barom? – tűnődött, miközben enni adott a jószágoknak. Jó, kicsinyes probléma, de neki most ez volt a fontos. Tényleg egész nap erre hajtott. Egész nap, egész hétben, egész évben. És mindenki tudta ezt és figyelt erre. Mindenki. Neki is elmondta, és nem egy agynélküli barom, hogy ne értse meg. Jó, nem volt szándékos. Na und? Ettől még nem jobb. Most már ordított. Raul összerezzent és behátrált egy kő alá. Aztán csend lett, és rántott csirkemell, petrezselymes krumplival.