Itt ülünk egy igen kellemetlen válság közepén, (elején?), és próbálunk életben maradni. Az átlagember pislog, a szakértők szakértenek, a kormány próbál cselekedni és az ellenzék a pálya szélén mocorog. A legutóbb 11.19. –én bírta azt mondani, hogy felszólítja (sic!) a Monetáris Tanácsot a kamatcsökkentésre, legyen mostantól 6%. Mert ettől majd beindul a gazdaság, és olcsóbbak lesznek a hitelek. Később már óvatosabban fogalmazott, és mint ajánlást említette. Naná. Mi az, hogy felszólítja?

 

Az indoklásban van is némi igazság, pláne ha figyelembe vesszük a vártnál kedvezőbb inflációs adatokat. De van ebben a gondolatmenetben egy kicsiny hiba, ami kissé elkerülte az igen szakértői csapat figyelmét. Ha 11,5% -ról behúzunk egy 6% -ra, a forint olyan instabillá válik, hogy még egy parafenomén halottlátó sem fogja tudni, mi lesz 2 perc múlva. Márpedig kicsiny országunk az importból próbálja eltartani magát, és érdekünk az erős forint. A folyamatos kamatvisszavágás lesz majd ésszerü döntés, nyitásnak 40 - 60 százalákpont. Majd.

De hát könnyebb lenne hitelt felvenni. - ordítja a fülembe a Szakértő Táltosok Felszabadító Frontja. Aha. Mert az egész tetves világgazdasági válság nem pont abból indúlt ki, hogy boldog-boldogtalan kedvező hiteleket tudott felmarkolni.

 

Akkor az IMF segítséget ne a magántulajdonban meg külföldi kézben lévő bankok megmentésére fordítsuk, – jön a következő remek mondat, kissé kikacsintva a politika felé – hanem a kisemberek megsegítésére. Mert a csúnya, gonosz kormány bácsi a gazdag tőkéseknek akar adni, nem a szegényeknek ám. És a nép egyemberként sikít fel.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Választópolgárok, Matláfok és Matláfnők!
 

Az IMF től kapott pénz nagy részben a korábban felvett, kedvezőtlen kamatozású hitelek kiváltására szolgál, ezzel mintegy erősítve a költségvetést és csökkenti hazánk adósságállományát. Attól nem fog semmi jó történni, ha az egész zsetont szétosztjuk a nép között. Ha mindenki kap 56 ezer forintot fejenként, attól megtáltosodik a forint és egy az egyben váltjuk majd az eurót? Nem hát.

 

A bankmentő csomagnak nevezett izé, pedig nem az, amiről tetszenek beszélni. A külföldi tulajdonnal rendelkező bankok, még ha akarnának sem kaphatnak belőle, mert őket az adott országnak és az euró övezeten belüli mentőcsomagnak kell kihúzni a bajból, ha. Egyedül az OTP összesöprögetésére alkalmas. Aki ugye magyar, de ami még fontosabb csak és kizárólag kelet-európai leányvállalatai vannak, ahová a hitelek kétharmada van kihelyezve.

 

Az OTP viszont, köszöni szépen, de nem kér. Megfelelő pénzügyi tartalékokkal rendelkezik és elég zsíros pénzügyi eredményt tud felmutatni.
De ha akarna belőle, akkor sem lenne semmi gáz, mert ez egy kellemes befektetés lenne az államnak. A történet ugyanis arról szól, hogyha az OTP bedől, az magával rántja az egész gazdaságot. Ez annyira nem lenne jó, viszont rossz. Ellenben, ha segíteni kell neki, az nem az adófizetők pénzéből történne, hanem az IMF zsebében lehet kotorni.

 

Érdekes módon a jelenlegi ellenzék kormányzása alatt a PostaBank -ra költött, és ténylegesen az adófizetők zsebéből kirántott igen tetemes összeg nem számított.
Mellékszál, de ide tartozik, hogy a PostaBank vezetők egy része ellen jelenleg bírósági eljárás folyik.
 

Az IMF segítsége persze nincs ingyé’. A kormánynak most kutya kötelessége csökkenteni a kiadásokat, és helyrerázni a költségvetést. Nem lesz osztogatás, 15. havi nyugdíj csoki, zizi, nyalóka. Ne jöjjünk elő adócsökkentéssel, mert az államnak bevétel kell. Szopás lesz, de ez az ára.

 

Úgyhogy tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ebben az esetben ne tessenek az önök számára oly kedves emberekre csak azért hallgatni, mert a politikai imádatuk annyira elvakítja önöket, hogy a legképtelenebb ötlet is mézeskaláccsá változik az önök szájába. Egyik oldalon sem.