Ajándékok, melyeket itt hely hiányában nincs módom felsorolni, idén tökéletesek voltak. Sőt várhatóan lesznek még, mert január első hetéig még folyamatosan és remélhetőleg sok minden.
Amire számítok, hogy állandó tettestársam is meglep valamivel, különben miért lenne ilyen nagy csend felőle. Vagy nem?
Egy egészséges böffenéssel dőljünk hátra, töröljük le a zsíros halászlé csíkot a szájunk sarkából. A karácsonyi munkaszünet egyik előnye, hogy mielőtt még jótékony álomba merülnénk a bejgliben elfogyasztott tetemes mennyiségű mák kábító hatásától, lehet nézni a kereskedelmi televíziók karácsonyi műsorát, benne Hugh Grant és/vagy valami elmebeteg rajzfilm-lény, vagy valami egészen szép és tanulságos üzenettel végződő mikulásos.
A magam részéről én tegnap este is inkább a favágó európa-bajnokság döntőjét néztem, felvételről, miután végeztem a nagymosással és telefonon keresztül lebeszéltem Freedom-ot a vakbélgyulladásról, ajánlva neki inkább egy kevésbé fájdalmas, de sokkal egzotikusabb betegséget. Helyette. Volt időm tehát számot vetni az idei karácsonyról, ami azért, valljuk be, kevésbé volt szürreális, mint az előző év.
Már a második másnapon is túl vagyok, lassan meg van a hetvenkét órán belüli legtöbb alkoholos ital fogyasztásának új egyéni csúcsa. Ellenben és vala ma munkanap, tehát vállalva a hős szerepét belevetettem magam a dolgozóba. Legalább elfoglalom magam és nem azon rágódom, hogy ismételten pont le vagyok szarva.
Magyarázat biztosan lesz, de ha csak nem az, hogy mindkét keze el van törve, és ezért nem volt képes egyetlen betű SMS-t vagy egyetlen sor Email üzenetet sem küldeni, nem nagyon fogom jól viselni.
Úgyhogy menj te a picsába, csak hogy idén is valakit, valahová.
hozzászólások