Egy időkapszulában élek, most már biztos. Reggel ordítva rángatom a bank ajtaját, hogy bemenjek a pénzemért, egy néni szól, hogy vasárnap van. Most viszont este, és én diós bejglit eszem paradicsomos hallal. A kettő között dolgoztam és folyamatosan 2008 februári dátumot írtam mindenhová.
Ez zombi életem harmadik hete. Már csak reggelente hányok és híztam fél kilót. Az utcára viszont nem szívesen járok, mert tökre Szibéria van, és még rohadt nagy szmog is hozzá, ami némileg megnehezíti a levegővételt, ami amúgy sem nagyon. Gábor, a főmester, ki is kiáltotta a szmogriadót, úgyhogy holnap már nem is mehetünk autóval, lévén 001 vagyunk. (Nem kértem, esküszöm ezt dobta a gép.)
De persze csak a magunkfajta törvénykövető 1.4 –es MTi benzinesek fognak önmérsékletből betartani egy ilyen korlátozást, mert a 3.4 –es turbó-diesel ˝mozgáskorlátozott˝ terepjárókra ez nem vonatkozik. Jó, senki nem sikongat örömében, hogy le kell mondania az autó adta kényelemről, de most azért nem ártana, mert az egészségünk a tét.
Miközben ezt írom beleszaladtunk egy reklámblokkba, ahol a mérhetetlenül idegesítő Bioponos nők után rögtön jött az ˝Apuuuu! Buksi kiszökött!˝, amiből a kislányt én legszívesebben nekifutásból fejbe, de nagyon. No, mindegy.
A holnapi kellemetlenül takony napra való tekintettel még egy kicsit csendben gitározom, aztán megyek aludni. Még annyit, hogy nagyon várom a hívását annak, aki.
hozzászólások