Gyenge kezdés után, erős visszaesés. Tegnap már majdnem tavasz lett, és én meg is kezdtem a felkészülést. Beszereztem az idei lábravalót, egy sötétszürke-arany változatot, persze a szokásos 1 darab/év fehér mellé.
Farmert csak azért nem választottam mellé, mert kizárólag csak törpe és nagy seggű emberekre valót találtam.
Ma reggelre azonban újra beköszöntött a szibéria. Esővel, hóval és elmebeteg autósokkal, akik három csepp víznél már csak 15-tel bírnak menni. Ráadásul a Csömöri út felújítása miatt a Kerepesi vastagon meg volt hintve román kamionokkal. Ez a hét is jól kezdődik.
De azért éljünk a dátumok szerint, mert most már nemsokára jó lesz, Jöjjön tehát a kerékpár rendbetétele. Ez most a legfontosabb, közvetlenül a konyhabútor összeszerelés, gömbhalak betelepítése, és az új nyakörv beszerzése után. Zárójelben jegyzem meg, hogy a nyakörv nem nekem lesz, hanem a Nyúlfejű Szőrállatnak.
Szóval kerékpár. Kerítenem kell valakit, aki szétbontja. Erre volt is jelentkező, de aztán kiderült, hogy ha ő szét, akkor soha se nem többé össze, az meg annyira nem jó. Sőt rossz.
Ha megvan a szétszerelés, jöhet a váz újrafényezése, amivel rögtön döntéskényszer is jár. Milyen szín legyen? Három alternatíva közül kellene eldöntenem, melyiket akarom a másik kettőnél is jobban. A gyöngyház-fehér biztosan szépen nézne ki, a világoskék-metál dögös, a rózsaszín meg vicces.
Amióta a rózsaszín szóba került, barátaim furán néznek rám. A pink gitárpengetőm miatt is folyamatosan rommá cikiznek, igaz én vagyok az egyetlen, aki ha leejti, azonnal meg is találja. A fekete és az átlátszó soha többé nem kerül elő, a fémet meg azonnal ellopják.
Ha eldöntöttem a színt, újra jelentkezem.
(fotó forrás: getoutsideshoes.com)
hozzászólások