Nézem reggel a mittudoménmelyik reggeli műsort valamelyik kereskedelmin.
Az hagyján, hogy a nőci mosolyogva beszél arról, hogy Bulgáriában komplett lakónegyedekben nincs semmilyen fűtés, de utána bejelent egy nagyszeü összeállítást, melyben kollégái most aztán igazán megmondják, hogy mit kell tennünk ebben a földgázszegény télben. Mondom, hajrá. Nézzük.
Mutatnak is egy kisvárosi állampolgárt, aki büszkén mondja bele a kamerába, (és mutatja is az ártatlan), hogy neki aztán édes mindegy ez az egész, mert van ám neki a cirkó-ra kötve egy fatüzelésű kazán is, oszt most jól megrakja. Snitt.
Következő képen már egy ránézésre is százmilliós házat látunk, benne az ökotulaj, aki megmondja, hogy az ő „passzív háza” valami földenergiával megtámogatva mennyire, de nagyon környezettudatos. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a hivatalos un. Passzív Ház Intézet nem ismert még el egyetlen magyarországi épületet sem.) Snitt.
És máris egy napkollektor nagykereskedelmi cég embere ecseteli a termékük hihetetlen korszerű tulajdonságait. Snitt. Játék.
Na, ettől aztán a szerencsétlen belvárosi kisnyugdíjas, aki már két napja azon parázik, hogy miként fogja befűteni a bérleményét annyira megnyugodott, hogy azonnal kitárta ajtót-ablakot, menjen a meleg a szomszédoknak is.
Kedves televíziós szerkesztők!
hozzászólások